Figyelem, gondolkodásra késztető, szókimondó szövegek! Az esetleges felvilágosodásért, megtisztulásért, felháborodásért felelősséget a készítő nem vállal!!

2011. június 26., vasárnap

zene

hallgassátok, de nem megijedni, otthoni minősíthetetlen demo felvétel csak:

 

Yornkék - Kinyilatkoztatásul (nyúúútonnak)

 

 

Benned látnék titkokat,tavat szelidítö nyughatatlan nyugtató.
Megszabályozó tudat, láthatatlan maradt, szemhély alatt arató.

Szíved ritmusára kántálok. Adjatok egy templomot és megtöltöm a szenteimmel.

Törpe ürben két szemed mozog, küldetése hogy lásd a nem láthatót.
folytott ölelésben szenteimmel altató.

lelked lázas vívódása nem várat magára itt van.
újra két kezed borítod egemként, hajaddal beborítasz, mint apró gyermeket adó

 

20:00 - 49 komment

hiány-töredezettség

szerpentinjén haladok csak
hiányzik az akarni akarás és a bőr íze a nyelvemen
a magatehetetlenség a karjaim között
a csordogáló fenékgörbület a csípőm arcába mélyedése
ahogy ringatja magát elalváshoz és bennem hullámzik tovább
és rászoktam tőle és most én is ringatom a testem oldalt fekve.

19:56 - még nincsenek kommentek

2010. augusztus 7., szombat

Fogvatartott lelkesedésem csak a válladon érint és azt játszom, hogy játszok a nem-kifejezettségekkel
így leszek egyre magányosabb saját hibámból és így ébredek fel végre eddigi gyöngyfűzésem egyhanguságából

11:40 - még nincsenek kommentek

2010. május 29., szombat

háttal

önmegsemmisítés struktúrája van a segítségnyújtásra hajlamosságnak, mind szuicid átkarolást végez magán, olykor pallérozott falakkal záratja körbe magát, szegény pára. megsebződünk, ha nem segítenek nekünk és megsebezzük azt, aki segít nekünk. ha nem kapunk támogatást felbőszülünk, megsértődünk, hiszen tudatosul bennünk, hogy nincs olyan, aki feláldozná magát értünk és ez a gondolat maga a szívgörcsös magány.

akit méreg önt el ilyenkor, az nem áldozná fel magát másért, hiszen őnmaga többet ér ennél, vagy nem is tudja mit is jelent az igazi segítség, hiszen az értékrend mindenek felett önmegvalósító.

aki feláldozza magát másért, annak a másik fontosabb, mint önmaga és tudja, hogy adni ebben a társadalomban mit jelent, hiszen az értékrend mindenek felett önmegvalósító és átadni magát más értékrendjének minden esetben önmegsemmisítés.

párosítás a kulcsszó, a megfelelő párok egyesítése teszi ki az egyenlőséget. összeillés a gyönyörűség.

szívből írnék, nem is erről akartam, mert ha nem olyanért áldozod fel magad, akiről tudod, hogy tudja, mit adsz, az elpusztít. aki ismeri az értékrendedet és illeszkedik az övé a tiédhez, az épít mindkettőtöket.

bélelt bőrtokot növesztett adathalmazokat látok néha.

nemrég volt egy olyan időszakom, amikor nem akartam semmit. elértem azt a szintet, amikor már nem vágyok semmire. na, ez volt a tökéletesség. nem voltak vágyaim, nem voltak elvárásaim, csak tettem, ami jött belülről, amit kellett tennem, ami én vagyok és nem akartam mást. olyan nyugalom volt bennem, mint soha eddíg, mert mindenem megvolt. nem kellett vágynom semmire, mert megkaptam mindent, ha azt tettem, amit mondott a belsőm. boldog voltam és teljes és mindent elértem anélkül, hogy akartam volna. mert nem kértem, csak tettem. sokáig tartott, de valami megváltozott. nem is tudom igazán, hogy mi van most, csak valami más. elkezdett hiányozni az, hogy akarjak, hogy elvárjak. vágyom arra, hogy vágyakozzak. ez feszít belül. talán az elvárások nélkül nem is tudunk létezni így, ebben a világban. sok baj van itt, mégis arra törekszem, hogy jobbá tegyem magamban. talán erre vágyom most és mivel nem vagyok képes néhány külső behatás miatt, ezért feszülök.

vájár volt az apám, szabász az anyám. én néha senki akarok lenni, csak tenni, amit tennem kell, kiadni, ami bennem van és nem minden energiámat és a testem egy olyan világ szolgálatába állítani, ami kifosztani akar és az életbenmaradás vágyának rabszolgájává tenni egy olyan jövőképpel, amit ő vetít elém és olyan természetellenes értékrenddel, ami a legmesszebb áll tőlem.

szükségem van rá, hogy szeressek és túl sok szerelmem van. összeférhetetlen attitüdhalmazok unió nélkül. a konvergens energia vágya. hiánya olyan utakra taszít, ahol nincs járásom, mégis újra meg újra.

aki erre jár és elolvassa ezt a bejegyzést, az írjon ide egy, egyetlen egy szót. majd megtudjátok miért.

22:19 - 15 komment

2010. február 25., csütörtök

mostanában valahogy nem megy az, hogy ami az agyamban van azt le is írjam. sőt, jobban is érdekelnek közvetlen kommunikációs eszközök.

egy találkozón gondolkozom, ahova jöhetne akit érdekel, egy csendes helyen, kerekasztal, stb.

akit érdekel, az írjon ide, mert szeretném tudni, hogy lenne e olyan, aki részt venne ilyenen.

aztán kiderül, hogy senkit nem is érdekel, de akkor elmegyek egyedül egy kerekasztalhoz és újra megbeszélek magammal mindent.

szóval írjatok ide.

(van pár itteni látogató, akikben nagyon reménykedek, mert érdekelnek)

 

18:49 - 5 komment

2010. január 31., vasárnap

járom a jégen a táncom, fűzőm kötetlenül, olyan nikotinfaló remete módján szólok néha néhány szót, kortyolok veletek ritkán és azon gondolkozom, mi lesz velem. egyik este megfogalmazódott bennem, mi is a szeretet. teljesen kézzelfoghatóvá vált, éreztem és tudtam is egyszerre, hihetetlen volt, de elmondani nem tudtam, ilyet nem lehet szavakban kifejezni, de meg akartam osztani. rájöttem, hogy mindenkit szeretek. bárki bárhogyan is bánt velem, mindenkinek megbocsájtok mindig, bennem minden örök, semmi sem véletlenül lesz bennem, ha oka van, akkor az úgy is marad. akit szerettem, azt örökké szeretni fogok, akinek a szeme hozzám beszél, az mindig mond nekem valamit. olyan örök bennem minden, mint egy isten emlékezete. úgy bocsájtok meg mindenkinek, mint egy szent, mégis mocskos vagyok, de csakis önmagam miatt. aznap este fénybe borultam és elöntött az, amit egyesek az élet értelmének neveznek, mégsem tudják mi az. mintha áram cikázott volna bennem, végigcsiklandozott mindenhol és mosolyogtam és sírtam egyszerre, olyan szép volt. az élet pumpált bennem, mindig újraszülető, sosem múló, hihetetlen erős, értelmet adó szeretet.

ha hall engem valaki, kérlek értsétek meg, hogy nem magamban beszélek

21:14 - 2 komment

2010. január 4., hétfő

a szeretet olyan, mint ölelni az életet

20:55 - 1 komment

2009. december 18., péntek

az agresszió, ordítás, verés és a  zsarolás nem a nevelés vagy fejlődés eszköze, hanem a saját akaratunk rákényszerítése a másikra, amivel semmit sem segítünk a másikon, sem a közös helyzetünkön. önzőség, mert csak magunra, a dühünkre, az uralkodási és birtoklási vágyunkra hallgatunk, ami ártalmas a másikra, mivel irányítani akarjuk a szerint, amit magunkban helyesnek vélünk, de mindünknek más az igazsága, hiszen különbözőek vagyunk, így inkább arra kell serkentenünk a másikat, hogy a saját tapasztalatai álltal érhesse el azt ahol mi már esetleg vagyunk. nekünk csak utakat kell mutatnunk (a sajátunkat is, hogy értse mit érezhetünk mi)

nagyon nagyon sokan nem értik, hogy nem csak az létezik, ami az ő fejükben van.

így bánnak gyerekeikkel, párjukkal, akárkivel és csodálkoznak miért lesz olyan a kapcsolatuk.

15:54 - 5 komment

2009. december 13., vasárnap

...aztán feltörök mohás véralagútjaimból, domborításra kényszerítve minden izmom. csak a szervezetem elszokott már ettől, egyenlőre még beleszédülök.

13:05 - még nincsenek kommentek

2009. december 5., szombat

tenyered lennék, mikor ültedben a térdeden pihenteted kezeidet
de hogyan is lehetnék bármi, ha szánalmas, odujába húzódott féregnek látom magam és hozzádszólni sincs merszem

 

dolgozni így jár belém a lélek, mint nyárhangú utópia vágyárnyék

13:07 - még nincsenek kommentek

2009. november 17., kedd

"Istennel beszélget egy szent ember ...

Mondja neki:

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen......

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

A szentnek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelû kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az elõzõ szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitõl ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelû kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerû - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség' kérdése. Õk megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önzõ emberek csak magukra gondolnak. "
16:25 - még nincsenek kommentek

2009. október 15., csütörtök

gyermekkoromban is az égre mutattam és bolondnak néztek, röhögtek és böködtek és mind csak az ujjamat figyelték, nem azt, amire mutatok
21:10 - 1 komment

2009. szeptember 10., csütörtök

kötelező olvasmány 3

"Ha majd megérted mindennek végső tökéletességét - nem csak azokét a dolgokét, melyekkel egyetértesz, hanem (sőt, elsősorban) azokét is, melyeket helytelenítesz -, eléred a Mesterek szintjét."

Neale Dolanld Walsch - Beszélgetések Istennel, második könyv

21:12 - még nincsenek kommentek

2009. augusztus 30., vasárnap

kötelező olvasmány 2

"A szeretet nem kíván semmit. Ami kíván valamit, az a vágy. Szerintem már az első elemiben tanítani kellene a gyerekeknek, hogy a vágy az nem a szeretet. S a szeretet az nem a vágy. Szerintem rengeteg fájdalom keletkezik abból, hogy összekeverjük a vágyat és a szeretetet, és azt mondjuk, hogy szeretlek, akkor, amikor tulajdonképpen csak azt akarom, hogy kielégítsd a vágyaimat. Abban semmi szeretet nincs. Én nem mondom azt, hogy csak szeressük egymást...
...Szóval a szeretet nem kíván semmit. Még azt sem, hogy viszontszeressenek. Főleg azt nem. A szeretet a szabadságból ered. Tehát hogyha én azt gondolom, hogy nekem szeretni kell valakit, akkor már nem is tudom szeretni. Hogyha azt akarod, hogy senki ne szeressen téged, akkor követelned kell, hogy szeressenek. Abban a pillanatba, amikor valamit követelsz, akkor vége az egésznek. Nagyon könnyű."

 

Feldmár András - Szégyen és szeretet

16:18 - 1 komment

kötelező olvasmány

"Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése, hogy tudnálak bántani, de nem foglak. Ez a minimum ahhoz, hogy én azt mondhassam, hogy szeretlek. Mert ha azt mondanám, hogy nem tudnálak bántani, az hazugság. Vagy én akkor egy hatalom nélküli senki vagyok. Tehát hogyha azért nem bántalak, mert nem tudlak bántani, az nem azt jelenti, hogy szeretlek. De ha tudnálak bántani, és elhatároztam, hogy nem foglak soha, akkor szeretlek. Ha én azt ismételgetem, hogy én szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben bántalak, akkor mégsem szeretlek. És hogyha megszégyenítelek, akkor sem. Akkor bántalak. A bántás szerintem nem lehet szeretet."

Feldmár András - Szégyen és szeretet

16:17 - 1 komment

nem tudok és nem is akarok foglalkozni azokkal, akik nem látják a fától az erdőt és nem is akarják meglátni.

16:15 - még nincsenek kommentek

2009. augusztus 1., szombat

cenmörpjünk!
10:37 - 1 komment

2009. július 31., péntek

mörpcenjünk!
10:03 - még nincsenek kommentek

2009. július 30., csütörtök

pörmencjünk!
14:24 - még nincsenek kommentek

2009. július 29., szerda

pörcenjünk!
8:38 - még nincsenek kommentek